Betű méret növelése Betű méret csökkentése
Betű- és háttérszín kiválasztása: 
Nádasdy Ferenc Múzeum
Huszártörténeti műtárgy
Megnevezés:
Készítés ideje:
1700 körül
Gyűjtés helye:
Méretek:
magasság: 75,00 cm
szélesség: 60,00 cm
Anyag:
Címke:
NFM - HuT 83.84.1
Ismeretlen festő: Pálffy János gróf ezredparancsnok lovasportréja
Vászon, olaj.
A lóháton ülő alak felső teste erőteljesen balra fordul és szembenéz velünk. Hosszúkás, finom vonásokkal megfestett arcát barna, hosszú, vállra omló göndörített paróka kereteli. Viselete díszes aranyhímzésű vörös kabát aranygombokkal, ugyanilyen anyagból készült a derekára tekert rojtos öv is. A kabát felett mellvértet visel, melyre a nyakból széles zsabó lóg le.
Bal kezével a kantárszárat fogja, jobbját csípőre teszi. Jobb kezén barna bőrkesztyű fehér prémszegéllyel, felette díszes, szürkés selyem ingujj látszódik. Lábán sötét puhabőr csizma, mely alól kilátszódik a vörös, ezüsttel hímzett, ezüstszegélyű nyeregtakaró. Ugyanilyen színű és díszítésű a tarsoly, mely a nyeregkápára függesztett, alatta a kápába helyezett pisztoly.
Kitűnő megformálású, anatómiailag is hiteles az arabs mén, melyen az ezredparancsnok ül. Szerszámzata, eltekintve a nyeregtakarótól, egyszerű.
A kép bal oldalán egy fa ágai nyőlnak be a kép középterébe. Az előtér zöldesbarna talaja és légtere megvilágítják a távoli tájat. A festmény a huszárgyűjtemény talán egyik legértékesebb képe, noha mind a ló, mind a lovas alakjánál megfigyelhetők kisebb elrajzolások.
Reprezentatív mű, ez abból is következik, hogy a lovasportrék általában ilyen céllal készülnek. Mutatja ezt Pálffy János franciás hajviselete és öltözete is, az allonge-paróka és a justaucorps, a díszes hímzésű kabát.
Nem véletlen, hisz a kép készültekor már magas tisztséget töltött be. 1663-ban született és 1751-ben halt meg Pozsonyban. Katonai pályáját, mint önkéntes kezdte 17 évesen az Isemburg-féle német gyalogezredben, majd innét a Pálffy-ezredbe, a későbbi Nádasdy, vagy 9. huszárezredben szolgált zászlótartóként. Bécsnél (1683), Budánál (1686) egyaránt harcolt a török ellen. 1704-ben Horvátország-Szlavónia és Dalmácia bánja lett és lovastábornok. A mindvégig Habsburg-hű főúr a Rákóczi-szabadságharcban is a Habsburgok oldalán állt, ezért 1709-ben jutalmul tábornagyi rangot kapott, ráadásul Rákóczi helyett Sáros vármegye főispánja címét is elnyerte. 1711-ben fontos szerepet játszott a szatmári béke létrehozásában, mint ahogy 1722-ben a Pragmatica Sanctio elfogadtatásában. Mindezekért jelentős adományokat kapott III. Károly királytól, 1724-ben magyar helytartósági tanácsos, 1731-ben országbíró és a hétszemélyes tábla bírája, 1732-ben Pozsony vármegye örökös főispánja és Pozsony várának főkapitánya, 1740-ben az Aranygyapjas Rend vitéze, Magyarország főparancsnoka, 1741-ben Magyarország nádora, 1742-ben a magyarországi hadsereg fővezére lett. 1688-1700 között a 9. huszárezred ezredparancsnoka volt.