Betű méret növelése Betű méret csökkentése
Betű- és háttérszín kiválasztása:
Megnevezés:
Készítés ideje:
Készítő:
Készítés helye:
Gyűjtés helye:
Méretek:
hosszúság: 90,00 cm
szélesség: 61,00 cm
Anyag:
Technika:
Címke:
Olaj, vászon.
Bodó Ilona festészete csak dekorativitásában, színhasználatában hasonló férje műveihez. Bodó Sándor realista szemléletű, a klasszikus perspektíva szerint felépített alkotásaival szemben Bodó Ilona történeti tárgyú festményei a "naiv" művészet szabályai vagy inkább szabályokat nélkülöző módszerei szerint készültek. Ő is, akárcsak férje, egy-egy témát több példányban is megfestett, így a Huszárparádé Charlestonban című művet is. Az eltérés a festmények között úgyszólván elhanyagolható, néhány apró figurára terjed ki, kompozíciójukban azonosak.
A sárvári festményen, akárcsak a nashville-in a horizontalitás játszik főszerepet. Az egymástól elkülönülő jeleneteket, csoportokat vízszintes sávokban helyezte el a vásznon. Ez az egyiptomi falfestészetre emlékeztető tablószerűség általában jellemző tröténeti képeire. A festmény előterében hullámzó tengeren vonuló vitorláshajókat és csónakokat láthatunk, melyek a valóságtól eltérően egyforma nagyok, a rajtuk lévő emberalakok méretei pedig túlzóak a hajókhoz viszonyítva. A tengert a szárazföldtől elválasztó fakorlát méreteivel már eleve felbontja a perspektíva szabályait. Nem beszélve a középtérben ábrázolt fő jelenetről, a huszárok felvonulásáról, hisz a lovasalakok legalább tízszer akkorák, mint a hajókon lévő emberek. A festmény hátterében felsorakozó épületek méreteikben még elfogadhatók. Ábrázolásmódjukban viszont inkább a keleti, indiai, kínai perspektivikus szabályoknak engedelmeskednek, azaz nem a mélység irányába, hanem ellenkező irányban rövidülnek. Vagy például a templomhajók és homlokzatok derékszögben kifordulnak a síkból. Egyszóval több nézőpontból láthatóak a tárgyak és a jelenetek. A színhasználatnál a tiszta színekre épít, eltekintve a kép jobb oldalán elhelyezkedő, jelmezbe öltözött csoport jobban árnyalt figuráitól. A színperspektívát is nélkülözi a mű, kivéve a tenger egyre halványuló kékjét, mely viszont így erős ellentétbe kerül a középtér okkersárgájával. Különös, hogy például a huszárok élén lovagló Kováts Mihályt megszemélyesítő lovasalak erős árnyékot vet, de ugyanez más alakoknál nem ismétlődik meg. A háttér házain megjelenő árnyékok pedig teljesen homogének. Mindezektől függetlenül Bodó Ilona tudatosan "naiv" festményét valami különös báj és meseszerűség hatja át.