Nádasdy Ferenc Múzeum

leveldi Kozma Dénes főhadnagy
1914. szeptember 7.
A szerbiai Kupinowonál (Kölpény) halt hősi halált járőrözés közben. Feladata az ellenség számának és menetirányának a meghatározása volt.
A festményt, mely a tiszti étkezde falát díszítette, az utódezred, a magyar királyi 3. Nádasdy huszárezred készíttette a hősi halottak emlékére 1931-ben.

Háttér
Leveldi Kozma Dénes főhadnagy Kozma Miklósnak, a Magyar Távirati Iroda vezetőjének (1920-1941) volt az öccse. Nem mindig a császári és királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc huszárezrednél szolgált. A kassai katonai alreál iskolában kezdte el tanulmányait, majd a pesti gyalogsági hadapródiskolába került. Tényleges katonai szolgálatát 1909-ben a 24. tábori vadász zászlóaljban hadnagyként kezdte meg, majd a császári és királyi 10. huszárezredhez került. 1913. november 1-jétől került át már főhadnagyi rangban a Nádasdy huszárok 6. századához.
A háború kitörésekor ezredét először a szerb hadszíntérre vezényelték, majd augusztus végén már négy századot az orosz frontra irányítottak át. A 2. és a 6. század azonban a szerb határon maradt. Százada Zimonyban állomásozott és határbiztosító feladatot láttak el a Száva mentén.
Az Osztrák-Magyar Monarchia első támadását a szerb hadsereg 1914. augusztus végére elhárította, a Száván átkelt erőket is visszaszorították a folyó északi partjára. A következő hetek során szerb egységek folyamatosan átkeltek a Száván állandó készenlétben tartva az ott állomásozó egységeket, köztük a Nádasdy huszárezred 6. századát.
Kozma Dénes főhadnagy egy járőrözés során veszítette életét, melynek során az volt a feladata, hogy állapítsa meg, mekkora erő kelt át a folyón és milyen irányban tart.
Halálának pontos idejét az ezredtörténet nem ismeri. Bátyja, Kozma Miklós, aki ekkor a császári és királyi 10. huszárezrednél volt, teljesen bizonytalan volt, hogy öccse mikor is hunyt el. Naplójában annyit ír, hogy a Ferenc József névnapján, október4-én tartott mise számára gyászmise volt. Másnap édesanyjához írt levelében a Budapesti Hírlap egyik számára utalva bizonyosodik meg arról, hogy öccse valóban meghalt.
A Budapesti Hírlap 1914. szeptember 26-án megjelent számában a vezércikk szerzője, Rákosi Jenő a következőket írta utalva a sok elesett katonára:
„Hiszen a saját szűkebb baráti körömből csak tegnap sirattam el a katona-költő Bárd Miklósnak, apjához méltó remek huszár fiát.”
Bárd Miklós a testvérek édesapjának, Kozma Ferencnek volt az írói álneve. A vezércikk alapján a főhadnagy halálának időpontja elvileg meghatározható lenne, de a napló egy későbbi bejegyzéséből pontosan megtudjuk, miről is volt szó.
Szeptember 7-én a huszárfőhadnagy szakaszával felderítésre indult a Száván átkelt szerb egységek mozgásának meghatározására. Miután előreküldött járőrei jelentették, hogy egy nagyobb ellenséges lovas egység közeledik, Kozma Dénes egy ulánus járőrrel előre sietett. Egy mocsaras területen harcba keveredett, melynek során a főhadnagy lovával a két szerb lovasszázad és egy gépfegyverszázad felé rohant. A halálos lövés az állán érte. A báty szavaival: „Vakmerő bátorság, ez volt gyermekkorában is egyik legjellemzőbb tulajdonsága. Ezért is esett el”.
Kozma Miklós édesanyjának írt levelében a következőképp emlékezik meg öccséről:
„Látom, magam előtt teljes életvidámságban, fiatal élete elején Dénest. Ezt a katonás, bátor, talpig férfit, kivel oly könnyen búcsúztunk egymástól, kívánva egymásnak diadalt, dicsőséget. Őt elérte ezreknek és ezreknek leg fájdalmasabban dicsőséges sorsa. Ha én a Maga fájdalmát magamra tudnám venni, megtenném, bár a fájdalomból nekem is elég jut, noha körülöttem annyi a halál, hogy az itt nem jelenti azt, amit otthon jelent. Tudom azt is, hogy ezentúl százszorosan fognak értem aggódni. Kérem az Istent, adjon Maguknak erőt ennek a csapásnak elviselésére. Tudom, hogy az Isten éppoly kegyességgel vette őt magához, mint amilyen elszántsággal, halálmegvetéssel ő a nemzetéért, magyarságáért életét áldozta. Széles az országban gyász borul most majdnem minden házra. Nincs is talán család, aki valakit ne siratna vagy nem fog siratni.”
A 23 éves korában hősi halált halt főhadnagy 1916-ban posztumusz megkapta a Katonai Érdemkereszt 3. osztálya kitüntetést. 1929-ben pedig vitézzé avatták. (tzb)

Küldetésünk az ismeretátadás

Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15926 embernek.
Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.

Iratkozz fel hírlevelünkre itt! »