Nádasdy Ferenc Múzeum
Huszártörténeti műtárgy
Ismeretlen festő: Nagykállói Kállay Iván főhadnagy portréja
NFM - HuT 83.114.1
Megnevezés:
Készítés ideje:
1931
Gyűjtés helye:
Méretek:
átmérő: 39,00 cm
átmérő: 30,00 cm
Anyag:
Címke:
Nádasdy Ferenc 3. honvéd huszárezred
Személy:
nagykállói Kállay Iván főhadnagy
1915. április 4.
Oknától északra (ma: Lengyelország) az orosz csapatok körbevették az egységét. Először megsebesült, majd lóháton érte a halálos találat.
A festményt, mely a tiszti étkezde falát díszítette, az utódezred, a magyar királyi 3. Nádasdy huszárezred készíttette a hősi halottak emlékére 1931-ben.
Háttér
A Nagy Háború első hónapjaiban az Osztrák-Magyar Monarchia nehéz válságot élt át. Kudarcot vallott a Szerbia elleni támadásban, illetve az orosz erők elleni küzdelem szintén súlyos veszteségeket jelentett. 1914 őszén már az a veszély fenyegetett, hogy az orosz gőzhenger megállíthatatlanul nyomul előre és összeroppantja a Monarchiát. Csupán az év végére sikerült a veszélyt elhárítani, megakadályozni a cári sereg betörését a Kárpátokon át az Alföldre, illetve Krakkó felől Bécs irányába.
1915 elején az osztrák-magyar haderő vezérkari főnöke, Conrad von Hötzendorf egy támadás tervét dolgozta ki, melynek célja az elmúlt novemberben körülzárt galíciai erőd, Przemysl (ma Lengyelországban) felszabadítása volt. A megvalósításhoz segítségként német hadosztályokat is kapott. A hadművelet 1915. január végén kezdődött rendkívül kedvezőtlen viszonyok között. A főerők 200 kilométer széles arcvonalon támadtak. A terepviszonyok, a Kárpátok hegyei, illetve az időjárási körülmények, a rendkívüli hideg felemésztette a támadó csapatokat. Ráadásul az oroszok is támadásba lendültek. A több hétig tartó küzdelem nem hozta meg a várt eredményt, nem tudták felmenteni az oroszoktól körbezárt erődött. A Monarchia embervesztesége mérhetetlenül nagy volt, 800 ezer volt a hősi halottak, az eltűnt vagy hadifogságba esett katonák száma. Az erődítmény felszabadítására tett kísérlet kudarcának csúcspontja március 22-én következett be, amikor nem volt már más választás, mint Przemysl feladása. A védők korábban többször is kitörést kíséreltek meg, de eredményt nem értek el. Végül 120 ezer fő került hadifogságba.
A téli csatában a főerők nem értek el eredményt, azonban a támadó jobbszárnyon Pflanzer-Baltin tábornok alakulatai sikerrel nyomultak előre. Velük szemben az orosz front nem volt annyira erős, így folyamatosan tudtak előnyomulni. Átlépték a Kárpátok gerincét, majd Bukovina visszahódításába kezdtek. Végül elérték a Dnyeszter folyót. A tábornok március végén azt tervezte, hogy átkel a folyón és megtámadja az oroszokat. A népfölkelőkből álló seregéhez ezért kiegészítést kért. Többek közt megkapta az osztrák-magyar 10. lovashadosztályt is, melyhez tartozott a 9. gróf Nádasdy Ferenc huszárezred is.
A huszároknál harcolt nagykállói Kállay Iván főhadnagy, aki a háború kezdete óta járőrparancsnokként szolgált az ezred 6. századában. 1914 novemberében a szerb hadszíntéren egy járőrlovaglás során harcba keveredett. A küzdelem során egy lövés érte a lábszárcsontját, melynek következtében eltört a lába. A Szegedi Katolikus Nővédő Egylet kórházában épült fel sérüléséből, ami után visszakerült ezredéhez, a soproni pótszázadhoz. A halálról szóló tudósítás szerint ekkor még nem gyógyult fel teljesen, de mondván, tartozik még néhány golyóval a szerbeknek, sajátmaga kérte visszahelyezését alakulatához.
Végül mégse Szerbiába került, ugyanis úgy döntött, inkább Galíciába menne, ahol ezredének zöme harcolt. Március 14-én az oroszokkal vívott súlyos harcok közben csatlakozott alakulatához, azon belül az 1. századhoz.
Miután alakulatát átirányították Pflanzer-Baltin tábornok hadseregéhez, ezredével együtt a Dnyeszterhez indult. Az ezred feladatai közé tartozott az ellenség átkelésének megakadályozása a kanyargó folyón, illetve az átkelés biztosítása. Április 4-én, húsvét vasárnapján azonban a cári erők váratlan akcióba kezdtek, melyet csak kemény harcok árán tudtak az osztrák-magyar erők elhárítani.
A hajnali órákban az oroszok a folyón átkelve rátámadtak egy gyalogzászlóaljra Samuszin nevű településnél (ma Ukrajnában), majd Okna (Vikno) felé indultak. Az erőteljes támadás elől visszavonulást rendeltek el. Kállay főhadnagy csapata mindeközben folyamatosan lövéseket adott le a támadókra. Egy hegyoldalról azonban váratlanul egy lövés érte a bal lábát, lova pedig elpusztult. A főhadnagy segítségére sietett két altiszt, de ekkor halálos lövést kapott a főhadnagy. A következő napokban sikerült visszafoglalni az ellenségtől az elvesztett állásokat. Kállay Iván holttestét a többi elhunyt hősi halottal együtt az oknai temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nagykállói Kállay Iván főhadnagy halála megviselte a családot. Édesapja dr. Kállay Rudolf, a nyíregyházi közkorház nyugalmazott igazgatója volt, édesanyja duboveczi Dobóczky Malvin. A főhadnagy a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát kapta a hadiékítménnyel, mely a róla készült festményen is látható. A kitüntetéstől jobbra pedig a Bronz Katonai Érdemérem kitüntetést viseli a Katonai Érdemkereszt szalagján kardokkal.
Szülőfalujában, Kállósemjénben testvére, Kállay Helén és a falu lakóinak adakozásából 1931-ben avatták fel az első világháborús emlékművet. Nyolcvanegy név szerepel aranybetűkkel a fekete márványtáblán. Elsőként nagykállói Kállay Iván főhadnagyé, aki 28 évesen halt hősi halált a Dnyeszternél.

Küldetésünk az ismeretátadás
Ezért is küldünk hírlevelet jelenleg 15950 embernek.
Ha érdekel a huszárok története, életük, harcaik, fegyvereik, akkor érdemes egy kattintással feliratkozni hírlevelünkre.