Norml vltozat

Bet mret nvelse Bet mret cskkentse

Bet- s httrszn kivlasztsa: Srga szveg, fekete httrZld szveg, fekete httrFehr szveg, fekete httrFehr szveg, kk httrFekete szveg, fehr httrFekete szveg, halvnykk httrFekete szveg, rzsazsn httrSttkk szveg, krm httrFekete szveg, srga httr

Ndasdy Ferenc Mzeum

Huszrtrtneti mtrgy

Foldal Gyjtemnyek Bngszs Gyorslinkek Gyorskeress Kapcsolat

NFM - HuT 83.93.1

Ismeretlen festõ: Báró Vetsera Ferenc kapitány portréja

Festmény

báró Vetsera Ferenc Kapitány
1915. október 22.
Két századdal elfoglalt egy orosz állást Kuklinál (ma: Ukrajna), foglyokat is ejtett. Több társával együtt halt hõsi halált.
A festményt, mely a tiszti étkezde falát díszítette, az utódezred, a magyar királyi 3. Nádasdy huszárezred készíttette a hõsi halottak emlékére 1931-ben.
A portré kapitányi (századosi) rendfokozatban ábrázolja a bárót. A kitüntetés a Vaskorona Rend III. osztálya hadidíszítménnyel, melyet 1916 januárjában posztumusz kapott meg.


Háttér
Báró Vetsera Ferenc 1902-tõl szolgált a császári és királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc huszárezrednél. 1914. november 1-jével nevezték ki tartalékos kapitánynak (századosnak). Az elsõ világháború kitörése után ezredével õ is a frontra indult.
1915. április elején megsebesült, amikor orosz egységek támadást indítottak a Dnyeszternél. Visszatérésekor már hátrálásban volt a cári hadsereg, ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchia alakulatai sikerest áttörést hajtottak végre 1915. május 2-án Gorlicénél (ma Lengyelországban). A Nádasdy huszárok is a Monarchia 10. lovashadosztályának részeként kivették magukat az üldözésbõl, melynek során az oroszok folyamatosan hátráltak ki Galíciából. Az oroszok azonban ellentámadásokat is végrehajtottak. Miközben a huszárezred átkelt a Dnyeszteren, Balamutowkánál (ma Ukrajnában) 1915. június 21-én súlyos harc bontakozott ki, melynek során negyven huszár halt hõsi halált. Itt érte halálos lövés többek közt Hörness Ferenc zászlóst, aki néhány napja érkezett csak ki a frontra.
A nyár folyamán az ezrednél átalakítások történtek. A lóállomány drasztikus csökkenése, a harcmodor változása folytán a huszároknál július elején lövészosztályokat hoztak létre, melybe három századot soroltak be. Az 1. lövészszázad parancsnoka lett báró Vetsera Ferenc kapitány. Az ezredet hamarosan délebbre, Bukovina védelmére rendelték. Szeptember elején azonban több mint háromszáz kilométerrel északabbra helyezték át õket Olika (ma Ukrajnában) környékére. Feladatuk az augusztus végén elfoglalt Luck körüli, a Pripjaty mocsarakban az oroszok mozgásának figyelése, áttörésük megakadályozása volt. Itt kapott súlyos haslövést báró Abele Tibor, akinek megható történetérõl a Jász-Kun huszárezred egyik hadnagya számolt be a háború után. Valószínûleg e harcok során sebesült meg újra Vetsera kapitány, de hamarosan visszatért ezredéhez.
A gorlicei áttöréssel indult nagy offenzíva elsõ része véget ért, az orosz haderõt sikerült visszaszorítani. A Nádasdy huszároknak arra is maradt idejük, hogy ellátásukról gondoskodjanak, azaz gabonát és takarmányt foglaltak le, másképp rekviráltak. Az ezred katonái részt vettek e mellett különféle építési munkákban is, mint út és lövészárok építés.
A korábbi harcokhoz képest nyugalmasabb napokat azonban újra harcok szakították meg. Október 22-én a Nádasdy huszárok azt a parancsot kapták, hogy csatlakozva egy gyalogezredhez indítsanak támadást Kukly (ma Ukrajnában) környékén.
A huszárezred két századát vezette ekkor támadásra Vetsera Ferenc kapitány. Az oroszok állásaik elõtt csupán 100-150 lépésnyire vették észre a közeledõ huszárokat. Elõször tûzharcra, majd kézitusára került sor. Az állásokból sikerült végül kiûzni az oroszokat, de ennek súlyos ára volt. Sokan hõsi halált haltak, köztük Sovinszky László hadapród, de báró Vetsera Ferenc is.
Édesanyjának súlyos tragédia volt a 43 éves tartalékos huszárkapitány halála. Ferenc halálával ugyanis negyedik gyermekét veszítette el.
Az 1930-as években a magyar sajtóban újra terítékre került Habsburg Rudolf öngyilkossága. 1889. január végén a mayerlingi kastélyban két holttestre bukkantak. Rudolf mellett ott feküdt Vetsera Mária bárónõ is, aki Vetsera Ferenc nõvére volt. Négy évtizeddel a tragédia után a Vetsera gyerekek nevelõnõje nyilvánosságra hozta írásait. Ezek egyikében olvashatjuk, hogy megrendítõ fájdalommal értesült Ferenc haláláról. Levelet írt ekkor az édesanyának, aki megható sorokkal válaszolt a nevelõnõnek:
„Levelét megkaptam, szomorú valóságot tartalmaz. Szegény Feri október 22-ikén Kukli mellett, Volhyniábm elesett. Hála Istenetek, nem sokáig szenvedett, tíz perc után már meghalt. Csapata élén rohamot vezényelt. Szelíd, kedves, jó ember volt, mint gyermekkorában, mindamellett mint vitéz, a legmagasabb kitüntetést nyerte, melyet mint százados elérhet. Képzelheti mindnyájunk szomorúságát. Mennyire hiányzik õ három kis leányának. Fényképeiket itt mellékelem. Nemde, visszagondol növendékei gyermekkorára, ifjúságára. Most mind-mind elment. Szegény Ferimet már idehozattam, december 16-ikán itt lett sírba helyezve. Örülök, hogy jól van. Szíves  üdvözlettel bánatos H .V. Payerbach, 24/l.