Betû méret növelése Betû méret csökkentése
Betû- és háttérszín kiválasztása: 
Nádasdy Ferenc Múzeum
Huszártörténeti mûtárgy
Megnevezés:
Készítés ideje:
1931
Gyûjtés helye:
Méretek:
átmérõ: 39,00 cm
átmérõ: 30,00 cm
Anyag:
Címke:
NFM - HuT 83.102.1
Ismeretlen festõ: Leveldi Kozma Dénes fõhadnagy portréja
leveldi Kozma Dénes fõhadnagy
1914. szeptember 7.
A szerbiai Kupinowonál (Kölpény) halt hõsi halált járõrözés közben. Feladata az ellenség számának és menetirányának a meghatározása volt.
A festményt, mely a tiszti étkezde falát díszítette, az utódezred, a magyar királyi 3. Nádasdy huszárezred készíttette a hõsi halottak emlékére 1931-ben.
Háttér
Leveldi Kozma Dénes fõhadnagy Kozma Miklósnak, a Magyar Távirati Iroda vezetõjének (1920-1941) volt az öccse. Nem mindig a császári és királyi 9. gróf Nádasdy Ferenc huszárezrednél szolgált. A kassai katonai alreál iskolában kezdte el tanulmányait, majd a pesti gyalogsági hadapródiskolába került. Tényleges katonai szolgálatát 1909-ben a 24. tábori vadász zászlóaljban hadnagyként kezdte meg, majd a császári és királyi 10. huszárezredhez került. 1913. november 1-jétõl került át már fõhadnagyi rangban a Nádasdy huszárok 6. századához.
A háború kitörésekor ezredét elõször a szerb hadszíntérre vezényelték, majd augusztus végén már négy századot az orosz frontra irányítottak át. A 2. és a 6. század azonban a szerb határon maradt. Százada Zimonyban állomásozott és határbiztosító feladatot láttak el a Száva mentén.
Az Osztrák-Magyar Monarchia elsõ támadását a szerb hadsereg 1914. augusztus végére elhárította, a Száván átkelt erõket is visszaszorították a folyó északi partjára. A következõ hetek során szerb egységek folyamatosan átkeltek a Száván állandó készenlétben tartva az ott állomásozó egységeket, köztük a Nádasdy huszárezred 6. századát.
Kozma Dénes fõhadnagy egy járõrözés során veszítette életét, melynek során az volt a feladata, hogy állapítsa meg, mekkora erõ kelt át a folyón és milyen irányban tart.
Halálának pontos idejét az ezredtörténet nem ismeri. Bátyja, Kozma Miklós, aki ekkor a császári és királyi 10. huszárezrednél volt, teljesen bizonytalan volt, hogy öccse mikor is hunyt el. Naplójában annyit ír, hogy a Ferenc József névnapján, október4-én tartott mise számára gyászmise volt. Másnap édesanyjához írt levelében a Budapesti Hírlap egyik számára utalva bizonyosodik meg arról, hogy öccse valóban meghalt.
A Budapesti Hírlap 1914. szeptember 26-án megjelent számában a vezércikk szerzõje, Rákosi Jenõ a következõket írta utalva a sok elesett katonára:
„Hiszen a saját szûkebb baráti körömbõl csak tegnap sirattam el a katona-költõ Bárd Miklósnak, apjához méltó remek huszár fiát.”
Bárd Miklós a testvérek édesapjának, Kozma Ferencnek volt az írói álneve. A vezércikk alapján a fõhadnagy halálának idõpontja elvileg meghatározható lenne, de a napló egy késõbbi bejegyzésébõl pontosan megtudjuk, mirõl is volt szó.
Szeptember 7-én a huszárfõhadnagy szakaszával felderítésre indult a Száván átkelt szerb egységek mozgásának meghatározására. Miután elõreküldött járõrei jelentették, hogy egy nagyobb ellenséges lovas egység közeledik, Kozma Dénes egy ulánus járõrrel elõre sietett. Egy mocsaras területen harcba keveredett, melynek során a fõhadnagy lovával a két szerb lovasszázad és egy gépfegyverszázad felé rohant. A halálos lövés az állán érte. A báty szavaival: „Vakmerõ bátorság, ez volt gyermekkorában is egyik legjellemzõbb tulajdonsága. Ezért is esett el”.
Kozma Miklós édesanyjának írt levelében a következõképp emlékezik meg öccsérõl:
„Látom, magam elõtt teljes életvidámságban, fiatal élete elején Dénest. Ezt a katonás, bátor, talpig férfit, kivel oly könnyen búcsúztunk egymástól, kívánva egymásnak diadalt, dicsõséget. Õt elérte ezreknek és ezreknek leg fájdalmasabban dicsõséges sorsa. Ha én a Maga fájdalmát magamra tudnám venni, megtenném, bár a fájdalomból nekem is elég jut, noha körülöttem annyi a halál, hogy az itt nem jelenti azt, amit otthon jelent. Tudom azt is, hogy ezentúl százszorosan fognak értem aggódni. Kérem az Istent, adjon Maguknak erõt ennek a csapásnak elviselésére. Tudom, hogy az Isten éppoly kegyességgel vette õt magához, mint amilyen elszántsággal, halálmegvetéssel õ a nemzetéért, magyarságáért életét áldozta. Széles az országban gyász borul most majdnem minden házra. Nincs is talán család, aki valakit ne siratna vagy nem fog siratni.”
A 23 éves korában hõsi halált halt fõhadnagy 1916-ban posztumusz megkapta a Katonai Érdemkereszt 3. osztálya kitüntetést. 1929-ben pedig vitézzé avatták. (tzb)