Betû méret növelése Betû méret csökkentése
Betû- és háttérszín kiválasztása: 
Nádasdy Ferenc Múzeum
Huszártörténeti mûtárgy
Megnevezés:
Készítés ideje:
1931
Gyûjtés helye:
Méretek:
átmérõ: 39,00 cm
átmérõ: 30,00 cm
Anyag:
Címke:
NFM - HuT 83.105.1
Ismeretlen festõ: Báró Abele Tibor zászlós portréja
báró Abele Tibor zászlós
1915. szeptember 17.
Elsõ ütközetében, egy közelharc során súlyos haslövést kapott Karpilovka mellett (ma: Ukrajna). Orosz fogságban hunyhatott el.
A festményt, mely a tiszti étkezde falát díszítette, az utódezred, a magyar királyi 3. Nádasdy huszárezred készíttette a hõsi halottak emlékére 1931-ben.
Háttér
1915. május 2-án Gorlicénél a központi hatalmak összehangolt támadást indítottak az oroszok ellen. A nyári hónapok során sikerrel nyomták vissza II. Miklós cár seregeit, június elején sikerült visszafoglalni Przemyslt, majd június végén Lemberget (Lviv, ma Ukrajnában) is.
A németek északon értek el sikereket, a Monarchia egységei pedig az orosz frontvonal déli részén. Legnagyobb eredmény Luck (ma Ukrajnában) elfoglalása volt augusztus utolsó napján.
Ezekben a napokban császári és királyi 10. lovashadosztály, benne a 9. Nádasdy huszárezreddel Bukovina fõvárosában, Csernovicban vonatra szállt és a 4. hadsereg kötelékében folytatta a harcot Oroszországban. Feladata az volt, hogy a hadseregmozgások miatt kialakult réseket vigyázza a Pripjaty-mocsarakban.
1915. szeptember 17-én az oroszok Karpilowka (ma Ukrajnában) környékén támadást indítottak. Hamarosan az itt harcoló huszárok háta mögé kerültek és súlyos közelharcra került sor. Báró Abele Tibor élete elsõ csatájában súlyos haslövést kapott. A Nádasdy huszárok ezredtörténete nem tudja pontosan, mi történt a sebesült huszárral, azt valószínûsíti, hogy orosz fogságba esett.
1938-ban jelent meg báró Roszner István, 13-as Jász-Kun huszár hadnagy naplója, melyben leírja, hogy a csata után látta Abele Tibort. Roszner hadnagy is ott volt ugyanis az ütközetben, melyben két géppuskát zsákmányolt. A továbbiakat naplójából idézzük:
„Ahogy mászkálva éppen a silno-karpilowkai úton haladok át, ott látom félkézre támaszkodva feküdni Abele báró zászlóst, a kilences huszároktól. Kiáltok az embereink felé s odasietek. Szürke mentéjének alsó keresztkötésén ment át a golyó. Súlyos haslövés. Mindenki tudja, mi az, bizonyára õ is. Sovány, beesett arcán ott ül a halál tudata, de egy szóval sem panaszkodik. Pápaszemén át néz minket, mintha búcsúzna tõlünk és velünk az élettõl. Csak morfiumot kér, de mi még azt sem tudunk neki adni. Dobos szanitéckáplárnál csak aszpirin van.
Silno felõl jön egy ponyvával befödött trénszekér. Két rossz gebe húzza, rajta egy csues [szláv nyelvû paraszt – tzb] kocsis, valahol rekvirálhatták. Megállítjuk, de azt sem tudjuk megállapítani, hogy a miénk-e, vagy a cárt szolgálja. Mi is, meg a muszka is ugyanazzal a „landesübliches Fuhrwerk" [szokásos jármû – tzb] rendszerrel élünk. Haslövéses embert azonban cipelni nem szabad, így, miután bekötözzük, gondosan felpakoljuk a szalma közé és igyekezünk neki rendes fekhelyet készíteni. Nyugodtan hagy mindent történni, egy jajszó nem jön ki a száján. Megmagyarázzuk a kocsisnak, hogy vigyázzon rá. Jószívûnek látszik, öreg, megtört paraszt. Bólogat, hogy érti és felmutat az égre, meg önmagára, talán azt akarva jelezni, hogy Isten segedelmével mindent megtesz. Hogy mit jelent a haslövés, azt õ sejtheti. Van nálam két arany — még Anyámtól kaptam, ha egyszer bajba keverednék — ezt odaadom neki, gyorsan kezet csókul és hadarva magyarázza, hogy érti.
Megszorítjuk Abele kezét. Gyengén viszonozza és a kocsi lassan elindul a homokos úton Karpilowka felé …”