Betû méret növelése Betû méret csökkentése
Betû- és háttérszín kiválasztása: 
Nádasdy Ferenc Múzeum
Huszártörténeti mûtárgy
Megnevezés:
Készítés ideje:
1931
Gyûjtés helye:
Méretek:
átmérõ: 39,00 cm
átmérõ: 30,00 cm
Anyag:
Címke:
NFM - HuT 83.111.1
Ismeretlen festõ: Selinger Károly hadnagy portréja
Selinger Károly hadnagy
1916. december
Az erdélyi Dornavátránál veszítette életét a térségbe betört orosz hadsereg elleni egyik csatában.
A festményt, mely a tiszti étkezde falát díszítette, az utódezred, a magyar királyi 3. Nádasdy huszárezred készíttette a hõsi halottak emlékére 1931-ben.
Háttér
1916 decemberében a császári és királyi 9. számú gróf Nádasdy Ferenc huszárezred Erdélyben harcolt. Románia 1916. augusztus 27-én üzent hadat az Osztrák-Magyar Monarchiának, mellyel párhuzamosan csapatai betörtek Erdélybe. A román egységek nem találkoztak komoly ellenállással, az osztrák-magyar hadsereg erõit ugyanis ekkor az orosz fronton kötötték le a cári alakulatok.
A Bruszilov orosz tábornok által kezdeményezett hatalmas hadmûvelet a nyár folyamán alapjaiban rengette meg a Monarchia haderejét. Nyilvánvalóvá vált, hogy német segítség nélkül az arcvonal nem tartható. Augusztusban ezért a legfõbb irányítást a német hadvezetés vette át.
Az Erdélybe betört román támadással is közösen vették fel a harcot a központi hatalmak. A Kárpátok hegyláncai mögé az osztrák-magyar erõk mellett németek is érkeztek. Délen, Nagyszeben, Brassó vidékén a leváltott német vezérkari fõnök, Erich von Falkenhayn irányította a hadmûveleteket, délrõl, Dobrudzsa irányából August von Mackensen tábornok vezette német, bolgár és török egységek indultak meg Románia ellen. Erdély keleti részén az osztrák-magyar 1. hadsereg, Arz von Straussenburg parancsnoksága alatt nyomta vissza a betörõ románokat.
A Nádasdy huszárok szeptemberben, amikor megindult Erdély felszabadítása, még az orosz fronton teljesítettek szolgálatot. Az ezred egy része ekkor már gyalogos katonaként, lova nélkül harcolt. Az összecsapások ritkán szüneteltek, az állásokat gyakran kellett újjáépíteni, mivel azokat az ellenséges tüzérség szétlõtte. A gyakorlatozások sem a ló körül forogtak, hanem a lövészárkok építésének rutinná válása mellett többek között a kézigránát használatát mélyítették el nap mint nap.
Az ezred Lucktól (ma Ukrajnában) délnyugatra, Koritnyica környékén vette fel a harcot. Két nagyobb támadás elhárításában vettek részt, szeptember 8-án és 20-án. Utóbbi során halt hõsi halált gróf Bethlen Ferenc százados, illetve gróf Bethlen Károly fõhadnagy.
Közben sikerült Erdélyben megállítani a románok elõnyomulását, sõt megkezdõdött a visszaszorításuk is. A Kárpátok szorosainál komoly harcok alakultak ki. Október végén a 10. lovashadosztályt is az erdélyi frontra vezényelték. A hadosztály kötelékébe tartozott a császári és királyi 9. huszárezred, mely a császári és királyi 13. Jászkun huszárezreddel együtt október utolsó hetében egy több mint nyolcszáz kilométeres út megtétele után érkezett meg Szamosújvárra. Innen október 30-án indultak el Gyergyó felé. Több mint háromszáz, vonaton megtett kilométer után a lovas – és gyalogszázadok, valamint a géppuskás osztag Gyergyószentmiklós, Almásmezõ és Ditró környékén vonult állásba. Feladatuk volt, hogy részt vegyenek a Tölgyes-szorosban folyamatosan támadó oroszok elleni küzdelemben. Ugyanakkor a polgári lakosság védelmében is részt vállaltak. November közepétõl egyre gyakoribbá váltak a hóviharok, ami miatt enyhült a harci tevékenység. A hónap végén az ezred Tölgyesnél (ma Gyergyótölgyes) foglalt állást.
Az orosz egységek egyre nagyobb nyomás alá helyezték észak felõl a Monarchia határát, ezért az osztrák-magyar hadvezetés a 10. lovashadosztály erõit is a térségbe irányította. A Nádasdy és Jászkun huszárok naponta több tíz kilométert megtéve a nehéz, hegyes terepen december elsõ napjaiban Dornavátra térségébe érkeztek, ahol az osztrák-magyar 7. hadsereg kötelékébe kerültek. Itt decemberben folyamatos harcban álltak, fõleg a hónap elején. 8-án az erdõs terepen korábban elvesztett állások visszafoglalására indultak. Az akció jól indult, azonban végül megtorpant, hatalmas veszteségekkel sem sikerült elõbbre jutni.
A hóviharok, a szeles és jeges idõjárás miatt a harcok végül leálltak. A fagyos talajba új állásokat építettek. Állandó figyelemre volt szükség, ugyanis az oroszok alig párszáz lépésre ásták be magukat. Így telt el a harmadik karácsony. A harcok ugyan szüneteltek, de néha egy-egy kisebb támadásra, ellentámadásra sor került. Valószínû egy ilyen során veszítette életét Selinger Károly hadnagy is.
Az ezredtörténet semmit nem mond halálának körülményeirõl, sõt a tiszti névsor sem sorolja fel. Valószínûleg nemrégen került a Nádasdy huszárokhoz, nem maradt elég idõ, hogy mély köteléket alakítson ki új alakulatával. A háború nem engedte ezt meg, fiatalon, hadnagyként észrevétlenül életét áldozta bajtársaiért és a hazáért. (tzb)