Betû méret növelése Betû méret csökkentése
Betû- és háttérszín kiválasztása: 
Nádasdy Ferenc Múzeum
Huszártörténeti mûtárgy
Megnevezés:
Készítés ideje:
1931
Gyûjtés helye:
Méretek:
átmérõ: 39,00 cm
átmérõ: 30,00 cm
Anyag:
Címke:
NFM - HuT 83.114.1
Ismeretlen festõ: Nagykállói Kállay Iván fõhadnagy portréja
nagykállói Kállay Iván fõhadnagy
1915. április 4.
Oknától északra (ma: Lengyelország) az orosz csapatok körbevették az egységét. Elõször megsebesült, majd lóháton érte a halálos találat.
A festményt, mely a tiszti étkezde falát díszítette, az utódezred, a magyar királyi 3. Nádasdy huszárezred készíttette a hõsi halottak emlékére 1931-ben.
Háttér
A Nagy Háború elsõ hónapjaiban az Osztrák-Magyar Monarchia nehéz válságot élt át. Kudarcot vallott a Szerbia elleni támadásban, illetve az orosz erõk elleni küzdelem szintén súlyos veszteségeket jelentett. 1914 õszén már az a veszély fenyegetett, hogy az orosz gõzhenger megállíthatatlanul nyomul elõre és összeroppantja a Monarchiát. Csupán az év végére sikerült a veszélyt elhárítani, megakadályozni a cári sereg betörését a Kárpátokon át az Alföldre, illetve Krakkó felõl Bécs irányába.
1915 elején az osztrák-magyar haderõ vezérkari fõnöke, Conrad von Hötzendorf egy támadás tervét dolgozta ki, melynek célja az elmúlt novemberben körülzárt galíciai erõd, Przemysl (ma Lengyelországban) felszabadítása volt. A megvalósításhoz segítségként német hadosztályokat is kapott. A hadmûvelet 1915. január végén kezdõdött rendkívül kedvezõtlen viszonyok között. A fõerõk 200 kilométer széles arcvonalon támadtak. A terepviszonyok, a Kárpátok hegyei, illetve az idõjárási körülmények, a rendkívüli hideg felemésztette a támadó csapatokat. Ráadásul az oroszok is támadásba lendültek. A több hétig tartó küzdelem nem hozta meg a várt eredményt, nem tudták felmenteni az oroszoktól körbezárt erõdött. A Monarchia embervesztesége mérhetetlenül nagy volt, 800 ezer volt a hõsi halottak, az eltûnt vagy hadifogságba esett katonák száma. Az erõdítmény felszabadítására tett kísérlet kudarcának csúcspontja március 22-én következett be, amikor nem volt már más választás, mint Przemysl feladása. A védõk korábban többször is kitörést kíséreltek meg, de eredményt nem értek el. Végül 120 ezer fõ került hadifogságba.
A téli csatában a fõerõk nem értek el eredményt, azonban a támadó jobbszárnyon Pflanzer-Baltin tábornok alakulatai sikerrel nyomultak elõre. Velük szemben az orosz front nem volt annyira erõs, így folyamatosan tudtak elõnyomulni. Átlépték a Kárpátok gerincét, majd Bukovina visszahódításába kezdtek. Végül elérték a Dnyeszter folyót. A tábornok március végén azt tervezte, hogy átkel a folyón és megtámadja az oroszokat. A népfölkelõkbõl álló seregéhez ezért kiegészítést kért. Többek közt megkapta az osztrák-magyar 10. lovashadosztályt is, melyhez tartozott a 9. gróf Nádasdy Ferenc huszárezred is.
A huszároknál harcolt nagykállói Kállay Iván fõhadnagy, aki a háború kezdete óta járõrparancsnokként szolgált az ezred 6. századában. 1914 novemberében a szerb hadszíntéren egy járõrlovaglás során harcba keveredett. A küzdelem során egy lövés érte a lábszárcsontját, melynek következtében eltört a lába. A Szegedi Katolikus Nõvédõ Egylet kórházában épült fel sérülésébõl, ami után visszakerült ezredéhez, a soproni pótszázadhoz. A halálról szóló tudósítás szerint ekkor még nem gyógyult fel teljesen, de mondván, tartozik még néhány golyóval a szerbeknek, sajátmaga kérte visszahelyezését alakulatához.
Végül mégse Szerbiába került, ugyanis úgy döntött, inkább Galíciába menne, ahol ezredének zöme harcolt. Március 14-én az oroszokkal vívott súlyos harcok közben csatlakozott alakulatához, azon belül az 1. századhoz.
Miután alakulatát átirányították Pflanzer-Baltin tábornok hadseregéhez, ezredével együtt a Dnyeszterhez indult. Az ezred feladatai közé tartozott az ellenség átkelésének megakadályozása a kanyargó folyón, illetve az átkelés biztosítása. Április 4-én, húsvét vasárnapján azonban a cári erõk váratlan akcióba kezdtek, melyet csak kemény harcok árán tudtak az osztrák-magyar erõk elhárítani.
A hajnali órákban az oroszok a folyón átkelve rátámadtak egy gyalogzászlóaljra Samuszin nevû településnél (ma Ukrajnában), majd Okna (Vikno) felé indultak. Az erõteljes támadás elõl visszavonulást rendeltek el. Kállay fõhadnagy csapata mindeközben folyamatosan lövéseket adott le a támadókra. Egy hegyoldalról azonban váratlanul egy lövés érte a bal lábát, lova pedig elpusztult. A fõhadnagy segítségére sietett két altiszt, de ekkor halálos lövést kapott a fõhadnagy. A következõ napokban sikerült visszafoglalni az ellenségtõl az elvesztett állásokat. Kállay Iván holttestét a többi elhunyt hõsi halottal együtt az oknai temetõben helyezték örök nyugalomra.
Nagykállói Kállay Iván fõhadnagy halála megviselte a családot. Édesapja dr. Kállay Rudolf, a nyíregyházi közkorház nyugalmazott igazgatója volt, édesanyja duboveczi Dobóczky Malvin. A fõhadnagy a Katonai Érdemkereszt 3. osztályát kapta a hadiékítménnyel, mely a róla készült festményen is látható. A kitüntetéstõl jobbra pedig a Bronz Katonai Érdemérem kitüntetést viseli a Katonai Érdemkereszt szalagján kardokkal.
Szülõfalujában, Kállósemjénben testvére, Kállay Helén és a falu lakóinak adakozásából 1931-ben avatták fel az elsõ világháborús emlékmûvet. Nyolcvanegy név szerepel aranybetûkkel a fekete márványtáblán. Elsõként nagykállói Kállay Iván fõhadnagyé, aki 28 évesen halt hõsi halált a Dnyeszternél.