Bet mret nvelse Bet mret cskkentse
Bet- s httrszn kivlasztsa:
Megnevezs:
Kszts ideje:
Kszt:
Kszts helye:
Gyjts helye:
Mretek:
hosszúság: 90,00 cm
szélesség: 61,00 cm
Anyag:
Technika:
Cmke:
Olaj, vászon.
Bodó Ilona festészete csak dekorativitásában, színhasználatában hasonló férje mûveihez. Bodó Sándor realista szemléletû, a klasszikus perspektíva szerint felépített alkotásaival szemben Bodó Ilona történeti tárgyú festményei a "naiv" mûvészet szabályai vagy inkább szabályokat nélkülözõ módszerei szerint készültek. Õ is, akárcsak férje, egy-egy témát több példányban is megfestett, így a Huszárparádé Charlestonban címû mûvet is. Az eltérés a festmények között úgyszólván elhanyagolható, néhány apró figurára terjed ki, kompozíciójukban azonosak.
A sárvári festményen, akárcsak a nashville-in a horizontalitás játszik fõszerepet. Az egymástól elkülönülõ jeleneteket, csoportokat vízszintes sávokban helyezte el a vásznon. Ez az egyiptomi falfestészetre emlékeztetõ tablószerûség általában jellemzõ tröténeti képeire. A festmény elõterében hullámzó tengeren vonuló vitorláshajókat és csónakokat láthatunk, melyek a valóságtól eltérõen egyforma nagyok, a rajtuk lévõ emberalakok méretei pedig túlzóak a hajókhoz viszonyítva. A tengert a szárazföldtõl elválasztó fakorlát méreteivel már eleve felbontja a perspektíva szabályait. Nem beszélve a középtérben ábrázolt fõ jelenetrõl, a huszárok felvonulásáról, hisz a lovasalakok legalább tízszer akkorák, mint a hajókon lévõ emberek. A festmény hátterében felsorakozó épületek méreteikben még elfogadhatók. Ábrázolásmódjukban viszont inkább a keleti, indiai, kínai perspektivikus szabályoknak engedelmeskednek, azaz nem a mélység irányába, hanem ellenkezõ irányban rövidülnek. Vagy például a templomhajók és homlokzatok derékszögben kifordulnak a síkból. Egyszóval több nézõpontból láthatóak a tárgyak és a jelenetek. A színhasználatnál a tiszta színekre épít, eltekintve a kép jobb oldalán elhelyezkedõ, jelmezbe öltözött csoport jobban árnyalt figuráitól. A színperspektívát is nélkülözi a mû, kivéve a tenger egyre halványuló kékjét, mely viszont így erõs ellentétbe kerül a középtér okkersárgájával. Különös, hogy például a huszárok élén lovagló Kováts Mihályt megszemélyesítõ lovasalak erõs árnyékot vet, de ugyanez más alakoknál nem ismétlõdik meg. A háttér házain megjelenõ árnyékok pedig teljesen homogének. Mindezektõl függetlenül Bodó Ilona tudatosan "naiv" festményét valami különös báj és meseszerûség hatja át.